Márton napjához közeledve egy-két ludas mondókát, dalt gyűjtöttem össze nektek:
1. Elesett a lúd a jégen
Majd fölkel a jövő héten
Összeveri a bokáját
Sárga sarkantyús csizmáját.
2. Elment a lúd búcsút járni
Nem kell onnan visszavárni
Majd visszajön sülve-főve
Nem ül többet az ülőre.
3. Ha még egyszer leány lennék
Megnézném, hogy kihez mennék
Megválogatnám a legényt,
Mint a piacon az edényt.
4. Az edénynek a mázasát,
A legénynek a pirosát,
Azzal élnék a kedvemre,
Boldog lennék életembe.
Száz liba egy sorba
Száz liba egy sorba
Mennek a templomba.
Elől megy a gúnár
Jaj, de begyesen jár.
Gi-gá-gá!
Komáromi kisleány
1. Komáromi kisleány, vigyél által a Dunán,
A Dunán, a Dunán, vigyél által a Dunán!
2. Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a partján,
A partján, a partján, megcsókollak a partján!
3. Elhajtanám a libát, Komáromig mezítláb,
Libaláb, libaláb, Komáromig mezítláb.
4. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső!
Nincs szebb madár
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell néki gyalogút,
Télen, nyáron mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
Egyél libám
Egyél libám, egyél már,
Nézd a napot lement már,
Éjfél tájban, nyolc órára,
Esti harangszóra, hipp, hopp, hopp!
A gúnárom elveszett
A gúnárom elveszett, keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye: szárnya tolla fekete.
Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám, te leszel a vacsorám.
A kis tücsök ciripel, hátán semmit sem cipel.
Balra dűl, meg jobbra dűl, talán bizony hegedül.
(Csongrád magyar népdal)
Ahol az érintés kezdődik
